Sárga- és görögdinnye

Benne vagyunk a dinnyeszezon kellős közepében – ejtsünk hát most néhány szót a különböző dinnyefajtákról!

A sárgadinnye a tökfélék családjába tartozik, ily módon közeli rokona a nyári és téli tökfajtáknak, de még az uborkának is. A sárgadinnyék között találunk zöldesfehér, zöldessárga és narancssárga húsú, sima, rücskös és barázdált héjú változatokat is; Japánban pedig még szögletes, csaknem szabályos kocka alakú dinnyét is termesztenek. A gyümölcs kalóriatartalma alacsony, 34 kcal / 100 g, szénhidráttartalma 7,9 g; beltartalmi értékei közül főként C-vitamin-tartalma emelhető ki. Mivel szénhidráttartalmának csaknem teljes egészét különböző cukrok teszik ki, rosttartalma pedig viszonylag alacsony, a sárgadinnye a magas glikémiás indexű gyümölcsök közé tartozik; GI-értéke 65. Emiatt jobb, ha nem önmagában fogyasztjuk, hanem olyan élelmiszerekkel kombináljuk, amelyek lassítják a sárgadinnye szénhidráttartalmának a felszívódását. Saját fehérjetartalma ugyan alacsony, de jól párosítható különböző fehérjeforrásokkal, így akár csirke- vagy pulykamellsonkával is.

A görögdinnye ugyanúgy a tökfélék családjába, ám azon belül más nemzetségbe tartozik, mint a sárgadinnye. Héja lehet egyszínű sötét- vagy világoszöld, esetleg csíkos, formája gömbölyded vagy hosszúkás, húsa piros, rózsaszín vagy sárga. C-vitamin-tartalma alacsonyabb, mint a sárgadinnyéé, a likopin nevű fontos antioxidánsból viszont többet tartalmaz még a paradicsomnál is. Száz gramm görögdinnye kalóriatartalma 30 kcal, szénhidrátból 7,2 grammot tartalmaz, ám rosttartalma még a sárgadinnyéénél is alacsonyabb, ezért glikémiás indexe magas (72), glikémiás terhelése ugyanakkor – hacsak nem kilószámra esszük – alacsonynak számít. Remekül párosítható különböző kecske- és juhsajtokkal, például fetával.

A görögdinnye magjára a legtöbben csak bosszúságforrásként tekintenek, pedig a dinnyemag ehető, ráadásul nagy mennyiségű telítetlen zsírsavat, sok fehérjét, rostot, valamint kiemelkedő mennyiségű magnéziumot, foszfort, cinket és káliumot tartalmaz. Fogyasztását csíráztatás, illetve pirítás után javasoljuk.