A kedvesség mentális következményei – Toman Diet

Talán nem is kell mondanunk, hogy a testi és a lelki egészség kéz a kézben jár. Tapasztalhatjuk, hogy ha a testünkkel valami nincsen rendben, ha a komfortérzetünk valamiért nem teljes, az a hangulatunkban is visszatükröződik, ami hatással lehet azokra is, akikhez szólunk, akik nap mint nap körülöttünk vannak. 

Az életmódváltás része, hogy nemcsak a külsődre, de a belsődre is nagyobb figyelmet fordítasz. Így a mindennapokban mosolygósabb leszel, türelmesebb és megértőbb másokkal. Nem is gondolnád, milyen sokat tud számítani a tőled jövő kedvesség.

Tanulságos türténetünk!? 

A minap hivatalban álltam sorban. Álltam sorban?! Én voltam ott egyedül. Egy fiatal hölgy pultja előtt, aki, nekem félig háttal gépelt, így a monitorjára is ráláthattam. Épp próbált kijutni egy labirintusból. 

Vártam, vártam… elnézéseztem néhányat, egyre hangosodó tónusban, mindhiába. Csak püfölte a hájtek-gólemet a gépén. Mit is vártam, nem tudom, elvégre a harmadik szinten már plusz élet van, csak nem hagyja abba egy ügyfél kedvéért!

Pörgettem kezemben egyre feszültebben a hitelesítésre váró iratot. Mindenki ismeri a procedúrát: elveszi, lepecsételi, letépi a tetejét, alját visszaadja, 4 másodperc nem több, viszontlátás. Próbáltam magam nyugtatni, nem kiborulni, nem tenni durva megjegyzést, különben bosszúból mind a 10 szintet lejátssza nekem még a délelőtt folyamán. 

„A kedves szavak röviden és könnyen kimondhatóak, de a visszhangjuk örök.” 

Teréz anya tanítása futott végig az agyamon: „A kedves szavak röviden és könnyen kimondhatóak, de a visszhangjuk örök.” Rengeteg rövid szó jutott ad hoc eszembe, amihez képest a Tihanyi-echo kutyafüle, olyan erőből lettem volna képes a pulton túl átüvölteni azokat, de közülük egyik sem volt kedves.

Ráadásul halmozottan hátrányos toleranciaküszöbű napot tudhattam magaménak. Kora reggel órákig vonszolódtunk a dugóban egy teljesen értelmetlen elterelés okán. A Margit-szigeti futás közben irdatlant zakóztam egy Instagramra, Facebookra szelfiző, ondolált hajú, sportruházati stílusmester miatt. 

A boltban pedig saccperkábé 8 percet vártam, míg le tudtam venni a polcról a vásárolni vágyott csemegeuborkát, ahol egy kisebb méretű létrán egyensúlyozva K. Szeréna Eufrozina Amarillisz Elvira eladó mutogatta részletekbe vágóan raktáros munkatársának az arany kalocsai mintás háttér előtt labdázó, lila pandabébis és fluoreszkáló Miki egérnek öltözött szívecskés fókás műkörmeit. 

Ezzel az előzménysorozattal nem volt egyszerű békésen várni, mi több vagy hatodjára kedvesen odaszólni, hátha végre meghallja játékfüggő ügyintézőnk köznapi sorsfeladatát, azaz azt, hogy elsősorban a munkára kellene koncentrálnia. Ami, mit ad Isten, én, meg az én sokat gyűrögetett hivatali papírom lepecsételése lett volna.

Nehéz helyzetekben is pozitívan 

A kedvesség megvalósulása általában ilyen pillanatokban és szituációkban vérzik el. Mert ideges és frusztrált, végtelenül dühítőnek tűnő helyzetekben kinek jut eszébe automatikusan a bibliai citátum annak átvitt jelentéstartamával: „megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”? Vagy amit sok mozgalom is hirdet szerte a világban: „A kedvesség a hosszú és egészséges élet titka. Gondolkodj, érezz és cselekedj pozitívan”!

Beszélgessünk a kedvességről! 

A kedvességről, annak lehetőségeiről, megvalósulási formáiról jóval többet kellene beszélgetnünk ahhoz, már gyermekkortól kezdődően, hogy helyén és helyesen tudjuk kezelni, illetve alkalmazni metódusait. Hiszen nem elegendő élet-puttonyunkba az a magyarázat: „Annak kell lenned és kész. Akkor vagy jó ember, morálisan értékes tagja a társadalomnak, ha minden körülmény közepette kedvesen reagálsz, ha másokkal is kedves vagy.” 

Ez ebben a formában pont annyira félrevezető, mint a minket kísérő gyermekmesék befejezései: „…és boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Egyik mese sem szól a happy end kibontásáról: a hullámvölgyekről, a boldogságért való közös munkákról, a kitartásról és arról, hogy nem mindig olyan könnyű boldogan élni halálunkig. A kedvesség sem jön mindig ösztönből fakadóan.

Kezdd magaddal! 

Legelőször is önmagunkhoz kellene kedvesnek lennünk. Hogyan? Úgy, hogy gyakoroljuk az önmagunkkal együttérző beszédet. Elfogadva azt, az indulatunk, haragunk, felháborodásunk is mi magunk vagyunk, a kedvesség pedig nem feltétlenül velünk született jellemvonás, sokszor erőn felül kell gyakorolnunk vagy előhívnunk magunkból. 

De nem mindenáron. A kedvességet nem lehet erőltetni, nem őszinte, ha csak egy felvett manír. 

A kedvesség ugyanakkor lehet túlzó is. A túlzott kedvesség, amit a fárasztó mosolyok és szívességek, a félelemből fakadó mindenkori konfrontációkerülés, elfojtott indulatok jelentenek, fakadhatnak megfelelési kényszerből, vagy akár az önfeladás verméből.

Ha csak azért vagyunk kedvesek, mert cserébe várunk érte valamit: hálát, viszonzást, elismerést, megint csak könnyen kapura lőhetünk. A mindenáron való kedvességre törekvés ilyenkor pillanatok alatt fordulhat át, látszólag szinte a semmiből érkező, csalódott, robbanásszerű indulatkitöréssé. Fontos tudnunk, hogy a hála nem feltétlenül onnan érkezik, ahova időt, empátiát fektettünk be, lehet, hogy valahonnan egészen máshonnan talál viszonzásra. Az univerzum és a kompenzációk útjai kifürkészhetetlenek…!

A görcsös jóra való törekvést, a nem megengedett negatív érzelmek megélését legegyszerűbben úgy kerülhetjük el, ha a kedvességről mint valós és sokszínű jelenségről beszélgetünk közegünkben. Akár kicsi gyermekeinket is bevonhatjuk, mert velük együtt az apró lépések gyakorlásai bennünket is segítenek az eligazodásban. A fejlődéspszichológusok szerint ugyanis ha elkezdjük gyakorolni apró lépésenként a kedvességre, lojalitásra és empátiára való áthangolódást, nehéz szituációkban is sokkal könnyedebben lesznek előhívható őszinte jellemvonások.

Így gyakorold a kedvességet! 

1. Építsük be a kedvesség kifejezést hétköznapi beszélgetéseinkbe. Például: Köszönöm a kedvességed. / Tudnád ezt kedvesebben is mondani?
2. Érdemes készíteni egy listát arról, hányféleképpen gyakorolhatunk kedvességet. Gyakorlatba való áthelyezésüket pedig segíthetjük, ha tudatosan számon tartjuk, egy-egy nap hány kedves gesztust tettünk mások felé.
3. Sokat segíthet, ha megfogalmazzuk saját magunk számára a kedvesség definícióját. Megelőzhetőek ezzel például a túlzott altruisztikus (önfeláldozó) elcsúszások.
4. Hasznos alapkő lehet mindezek után konklúziót vonni. Jobb lett-e így az élet? Mi változott meg? 

Hogyan? Ha a mérleg pozitív, akkor az irány kiváló. Ha nem egészen az, érdemes tovább gyakorolni és csiszolni mozgatórugóinkat.

A kedves gesztusok, másokra való odafigyelés természetes megoldásként való alkalmazása, amennyiben életünk szerves részét képezik, mi több, helyesen tudjuk alkalmazni, beosztani azokat, valóban megajándékozhatnak bennünket egy boldogabb és hosszabb élettel. A  segítők-eufóriája (helpers’ high) ugyanis, mint mondják, endorfin- (boldogsághormon-) felszabadító hatást von maga után. Itt is, mint ahogy szinte az élet valamennyi területén a mérték és az, hogy tudjuk, mit miért cselekszünk, az mennyire jó nekünk és egyben környezetünknek egyaránt, a kulcs a sikerhez.

Mit gondoltok, ezek tükrében mi lett a befejezése hivatalbeli várakozásomnak? Ti mit tettetek volna hasonló helyzetben?