Mi tud átlökni a feladás gondolatán?

Érdemesnek tartottam most elővenni ezt a témát, erős aktualitása miatt. Mindenki azt gondolja, hátunk mögött hagyva a januárt, azaz a legsötétebb hónapot, fogadalmaink tekintetében a legrizikósabb időn már túl vagyunk.

Pedig tél vége az az időszak, amikor újévi fogadalmainkkal rendre megrogyunk. Mostanra fogy el a szusz, fárad meg az ember kissé harci kitartásában, netán bukik el sorozatosan, meg-megszegve tiltott zónáit.

Miért adjuk fel?

Sokszor azért, mert túl szigorúak és végletesek vagyunk önmagunkkal szemben. Vagy csak egyszerűen türelmetlenek.

Vegyük alapul a diétázókat. „Ha egyszer elgyengülök, akkor már a fene is megette az egészet, bűnözöm holnap is, aztán holnapután is. A lelkemnek most erre a csokira, Sacher tortára, somlói galuskára, nokedlis köretre, BigMac-re van szüksége, és kész. Ha már bűnöztem, akkor inkább abbahagyom most, majd valamikor újrakezdem és rendesen végigcsinálom.” Ismerős hozzáállás, ugye?

Ezután jön a bűntudat. „Ezt is elbuktam. Megint nem sikerült. Mit fognak szólni a többiek? Hogyan fogok beleférni a szűkebb ruháimba a jó idő érkeztével, amikor már nem takargathatom magam télikabátokkal és kötött poncsókkal?” Saját önkritikánk a legostorozóbb. Hiszen ilyenkor egy személyben vagyunk mi a támadók és a támadottak is. A magunkban való csalódás keltette bizalomkeltés nagy lelki rombolással jár.

Hogyan fogsz dupla akarattal végigcsinálni egy új diétás szakaszt, amikor tudat alatt már egyáltalán nem bízol önmagad erejében és kitartásában?

Mi segíthet bennünket a nem feladás eredményéhez?

Az önegyüttérzés sok esetben tanulandó feladataink közé tartozik. Mert ha képesek vagyunk megértéssel, kedvességgel fordulni saját kicsapongó, olykor tökéletlen énünk felé, nem bukjuk el azt, amibe belevágtunk. (Vigyázat, az önegyüttérzés nem egyenlő az önmentegetéssel!) És lehet, hogy a következő alkalommal már nem is „vétkezünk”, mert nincs rajtunk akkora nyomás, nincs az a kötött börtön érzés, stressz, ami disszonáns igenek és nemek közé szorít be bennünket fuldokolva, fejünk felett lebegtetve egy ítélkezői pallost.

Pozitív pszichológiában, saját magunk felé sugárzott pozitív üzenetek által, javító és elemző folyamatok által klasszisokkal könnyebb nemet mondani egy (vagy több) kísértésre.

Próbáld ki Te is, hogy most az egyszer másként viszonyulsz önmagadhoz, és ne add fel!