A bukás receptje – vagy annak elkerülése!

Gyakran előfordulhat felszaladt kilók esetén, hogy életünket, körülményeinket okoljuk a kialakult helyzet miatt. Elfogadott tény, hogy erős mentális hatással van ránk az a közeg, amiben élünk, ami történik velünk a hétköznapokban. Például az, milyen a párkapcsolatunk, munkahelyi körülményeink jók-e vagy rosszak, ki tudunk-e teljesedni vagy sem, mennyire vagyunk mindeközben túlterheltek? Van-e énidőnk, pihenő időnk? Sikeres periódusban vagyunk-e vagy sem? De lehet-e indok arra éppen adott sikertelenségünk, hogy mindezek ellenére ne próbáljunk meg változtatni egészségünkön jó irányba?

Sok olyan embert is ismerek, akik kudarcot vallottak az idők során, például számítógépes zsenik, akik ma pizzát hordanak ki; matematikusok, akik lerobbant bérházakban vízvezetéket javítanak és rendre panaszkodnak arra, elvesztették életkedvüket, kigömbölyödtek, egyszóval, hogy az élet egyre nehezebb és lehangolóbb.

Hozzájuk hasonlóan sok embernek van esze a boldoguláshoz, mégsem élnek adottságaikkal. Miért van az, hogy míg egyesek a pénzüket számlálgatják, másoknak a kifizetetlen számlák miatt kell keseregniük? Ebben természetesen a véletlennek is van szerepe. Ám az emberek általában magukat okolhatják balszerencséjükért, mert önromboló szokások csapdájába esnek. No meg jól benne is ragadnak, hiába ismerik fel azokat.

Íme, a valóban sikertelen emberek nyolc rossz szokása:

1. Irreális gondolkodás, őszinteség

A sorozatos kudarcokat megélők folyamatosan hazudnak önmaguknak saját életükkel kapcsolatban. Valaha úgy gondoltam, hogy a megrögzötten tisztességtelen emberek nem lehetnek sikeresek. Sajnos más tapasztalatot adott az élet. Sokra vihetik – legalábbis anyagilag -, miközben végtelenül becstelenek másokkal szemben. Az azonban teljességgel lehetetlen, hogy míg valaki önmagával sem őszinte – azzal kapcsolatban, mit ért el az életben, milyen kilátásai vannak, miben vallott kudarcot –, mégis sikerrel éri el kitűzött céljait.

2. Eredménytelenség, képzettség

Sokan vannak, akik rendre csalódottságuknak adnak hangot jövedelmüket illetően, arra hivatkozva, nem sikerült olyan képzettséget szerezniük, amelyet bárki is hajlandó volna rendesen megfizetni. Ők azok, akik nem értik meg az alapvető igazságot, hogy az embereket azért és akkor fizetik meg jól (jó esetben), ha képesek kiemelkedően elvégezni valamit. Ez lehet gyógyítás, zeneszerzés, pénzügyek vagy bármi más, amelynek révén mások boldogulhatnak, pénzt kereshetnek, szórakozhatnak vagy tanulhatnak. Ha az ember célja az anyagi siker, olyasmit kell előállítania vagy létrehoznia, amire mások vágynak. Nagybátyám, aki közgazdász, arra tanított, hogy az élet javai anyagi vagy szellemi tőke formájában csapódnak le. A pénzt gyakran öröklik, kevés a befolyás fölötte. Ám a szellemi tőke – azaz bármely „eladható” képzettség – csak gyakorlással és erőfeszítések árán szerezhető meg. A sikertelen emberek egész életüket leélhetik úgy, hogy nem néznek szembe a fenti igazsággal, csak keseregnek rossz sorsuk felett ahelyett, hogy cselekednének.

3. Barátok büntetése

Fura viselkedési forma, de biztos vagyok benne, te is azonnal találsz valakit az ismeretségi körödben, akire igaz a következő: megrögzötten barátságosak és hálásak azok iránt, akik nem segítenek nekik, ám jóindulatú embertársaikkal szemben kevélynek és hálátlannak mutatkoznak. A barátságok kötésére és megtartására való alkalmatlanság minden kudarcban szerepet játszik. Lelki támogatókra, viszonzott igaz barátságokra mindenkinek szüksége van.

4. Rossz modor

A sikertelenség egyik mutatója gyakran a faragatlanság is. Például vannak, akik rendszeresen elkésnek, nem köszönik meg az ajándékokat, nem kérnek elnézést, ha tévedtek vagy megsértettek valakit. Van egy kedves ismerősöm, akinek kedvenc időtöltése, hogy egy siker/késés mutató alapján megsaccolja, mennyit fog késni a vacsoravendége. Feltételezése szerint,

• akinek jó állása van, valóban elfoglalt, nagy a felelőssége, az pontos lesz.
• akinek naphosszat semmi dolga, az sokat fog késni, talán el sem jön.
• akinek valami érdektelen állása van, amelyben nincs fejlődési lehetősége, negyedórát vagy egy órát is késhet.

Meglehet, a milliárdosok és maharadzsák udvariatlanul és másokkal tiszteletlenül viselkedve is elboldogulnak, mások azonban hosszútávon biztosan nem.

5. Az vagy, amit felveszel

Olyan világban élünk, ahol a megjelenés jelentős részét képezi életünknek. Egy mostanában készült nagy tanulmány eredménye szerint, az emberek közel 97%-a azonosítja a sikert a jólöltözöttséggel. Ráadásul azt is mondják, hogy a megjelenésünk a személyiségünk védjegye. Ugyanakkor nem árt tudni, mikor fontos kihangsúlyozni mondjuk kívülállóságunkat, lázadó hajlamainkat vagy kommunikálni öltözékünkkel egy közösséghez való tartozást. Nyáron sortban és pólóban meg edzőcipőben nem feltétlenül nyerő ötlet megjelenni egy álláshirdetésen. Vagy mondjuk farmerban betoppanni egy esti állófogadásra, ahol mindenki öltönyt visel. Összegezve, „Nem a ruha teszi az embert!”, viszont van egy másik közhely is, miszerint „Első benyomás csak egyszer adódik”. Valahol a kettő között az igazság!

6. Rossz hozzáállás

A peches emberek gyakran pesszimisták és elkeseredettek. Nem kedvelik a munkájukat és a világot, úgy vélik, hogy körülöttük mindenki becstelen, buta vagy rosszindulatú. Mindent sötét szemüvegen át látnak, s kétségbeesésükkel, reménytelenségükkel a környezetüket is megfertőzik. Gyakran önbizalomhiánnyal küszködnek, meg vannak győződve róla, hogy képtelenek többre vinni. Ezt mindig mindenkivel közlik. Közben nem veszik észre, hogy alapvetően látásmódjukkal és annak kifelé történő kommunikációjával van a gond.

Egyik ismerősöm elég ügyes a saját területén, ám bárhová kerül, állandóan panaszkodik, hogy túl hideg vagy túl meleg az iroda. Szapulja a főnököt vagy a feladatot. Kollégáival közli, hogy a munka időpocsékolás. Két év alatt ötször veszítette el az állását, és egyetlen régi munkáltatójától sem képes jó ajánlólevelet szerezni. Hiába mondja neki bárki, hogy a változást először belülről kellene eszközölni, például azzal, hogy lecserélni sötét szemüvegét, melyen keresztül a világra tekint.

7. Felesleges viták

A kiegyensúlyozott emberek és azok, akik értik a dolgukat, nem szívesen fecsérelik szükségtelen vitákra az idejüket. Ha valaki állandóan szócsatákba keveredik, el fogják kerülni, és előbb-utóbb a megkeseredett, állandóan hőzöngő, vitatkozó vesztesek között találja magát. Ez az út a biztos kudarchoz vezet.

8. Hibás rangsorolás

A helyes priorizálás fél siker, mondják. Van egy régi iskolatársam. Okos és jóképű. Az apja igazán sikeres. Nagy karrierálmai, jó lehetőségei voltak, ő azonban mégis leragadt egy gondnoki állásában. Amivel ráadásul önmaga is elégedetlen. Valahányszor, amikor ez szóba kerül, megemlítjük neki, hogy továbbtanulhatna. Ilyenkor kijelenti, hogy nincs rá ideje, mert túlságosan elfoglalt.

Igazság szerint az embernek soha sincsen elég ideje arra, hogy mindent, vagy akár csak minden fontos dolgot elintézzen. A sikertelen emberek azonban képtelenek megtanulni, hogy a rangsorolás életbevágóan fontos. Még azt sem képesek felfogni, ha egy jelentéktelenebb dolgot feladnak a fontosabb kedvéért, az semmiképpen nem áldozat, hanem előnyös csere.

Talán benned is megvan a fent említett szokások némelyike. Ne feledd: a sikeres emberek tudják, hogy képesek megváltozni – és meg is teszik. De ezt te is pontosan tudod, igaz?