A kísértés az elhatározás megrontója

Kétféle stresszevő létezik. Az egyik az a típus, aki őrültmód végig stresszelve a napot meg sem áll, napközben esetleg bekap vagy befal ezt-azt, mindeközben literszám dönti magába a kávét. Este aztán amikor hazaér, úgy piheni ki a napot, hogy maga elé húzza a tálcát, megpakolja minden földi jóval. Kezébe vesz egy jó könyvet vagy bekapcsolja a tv-t, végigpörgeti a facebook időfolyamát és úgy érzi, elszáll belőle az összes aznapi feszültség. Ez a típus többnyire nem sportol. Mégpedig azért nem, mert testmozgás közben is a győzelemre hajt, akárcsak munka közben. Így aktívan nem pihenteti a sporttevékenység, közben nem tud úgy leereszteni, kiengedni, mint evés közben.

A másik stresszevő ha szorong, feszült, ideges, azonnal fal.

Mindkét esetben a szorongásredukció és az evés között rendkívül szoros mélylélektani, illetve erős biokémiai folyamatok állnak.

Világrajövetelünkkor legelső tapasztalataink döntő többsége korai evésélményeinkből származik. Az étel adása és annak elfogadása fontos köteléket képvisel a szülő-gyermek kapcsolatban, ezért magas érzelmi értékkel bír. Később az étel anyapótlóvá válhat vagy a hozzá kapcsolódó biztonságérzet visszaszerzéséhez kapcsolódhat. Ősesszenciaként jelenik meg, hogy a szeretet egyenlő az etetéssel, az etetve levéssel.

Az obesitas (kövér emberekkel foglalkozó tudományág) szakirodalmában a stresszevést gyakran hibás nevelési folyamatokra is visszavezetik. Ha sír a gyerek, adjunk neki valami finom falatot vagy dugjunk a szájába cumit. Sokszor ez az eljárás valóban könnyebb, mint a valós feszültséget felismerni és orvosolni.

Ezen túlmenően fiziológiai szempontból idegélettani okok is megmagyarázzák a stresszevés kiváltó indokait. A táplálkozási és önvédelmi képességek azonos agyi területen helyezkednek el. Míg az evés paraszimpatikus, addig a szorongás szimpatikus agyi aktivitással társul. A paraszimpatikus idegrendszer lassítja a szívverést, tágítja a véredényeket, míg párja, a szimpatikus idegrendszer éppen fordítva teremti meg a fokozott aktivitás idegélettani feltételeit. A kulcs az, hogy a kétféle agyműködés élettanilag összeférhetetlen. Vagy az egyik vagy a másik dominál. A stressz így valóban enyhíthető étkezéssel.

Az evés és szorongás összeférhetetlenségét a viselkedésterapeuták is felhasználják. Ha például valakinek klausztrofóbiája (rettegés a kicsi és zárt helyektől) van, páciensétől azt kéri, legalább 3 napon át ne fogyasszon a folyadékon kívül semmit. A harmadik napon egy kellően szűk liftet telepakolnak mindenféle finomsággal. A terápia rendszerint kiválóan működik. Az éhség erősebbnek bizonyul a félelemnél.

Miért olyan nehéz leszokni a stresszevésről?

Dr. Robert Hogan, aki nemzetközi szaktekintély a személyiségmérés területén, azt mondja, hogy a jövőbeli viselkedésünk legjobban múltbéli viselkedésünk jelzi előre. A reputációnk (másképp mondva megbecsültségünk vagy jó hírünk) az összes múltbéli viselkedésünkből áll össze: ez a legjobb adatforrásunk arra vonatkozóan, hogyan fogunk viselkedni a jövőben.

Korábbi megtapasztalásaink és főként mások visszajelzései rólunk egyfajta háttérzajként, állandóan fejünkben zsong, jóformán identitásunk része. Többnyire automatizmusok formájában működnek, meghatározzák a körülöttünk lévő világ észlelését és mikro-döntésein legjavát. Mindezek tükrében gyakorta jelentünk ki magunkról olyat, hogy „nekem ez egyszerűen nem fog menni, érzem, megint bele fogok bukni és nem tudom végigcsinálni az életmódváltást”.

Mikro-dötésünket befolyásoló reputációnk azonban csak egy hiedelem. Az abba való beletörődés bélyege, hogy mi ilyenek vagyunk és kész, nincs mit tenni. Pedig a hiedelem nem bizonyosság. Bizonyossággá azáltal válik, hogy engedünk befolyásának és igazoljuk azt.

Ha többé nem akarunk étkezési reakcióval válaszolni a bennünk dolgozó stresszre, akkor igenis le tudjuk szoktatni magunkat erről.

Ellenállni, de hogyan?

Az új szokások kialakításának praktikus módjairól ITT olvashattok: Életmódváltás – Hogyan alakítsunk ki új szokásokat?

A mindehhez szükséges türelemről pedig ITT olvashattok: Ide nekem a rózsát! – A türelem jótékony hatásai