Alma

„Naponta egy alma az orvost távol tartja” – így szól a hazánkban és más országokban is ismert, eredendően Wales-ből származó mondás. S noha az egészséges étrendhez ennél több kell, az almában található táp- és hatóanyagok valóban segíthetnek egyes betegségek megelőzésében.

Jonatán, StarKing, Braeburn, gála, golden, húsvéti rozmaring – a rengeteg almafajtát felsorolni is lehetetlen. A hazai piacokon a puha húsú kecskeméti vajalma jelenik meg elsőként, akár már július első felében. Ezt követik a lédús „borízű” almák, amelyek még mindig nyári fajtának számítanak; hosszas tárolásra nem alkalmasak. A télálló almák őszre érnek be, és fajtától függően a tél elejéig, közepéig vagy végéig tárolhatók. A különleges zamatú húsvéti rozmaringalma arról kapta a nevét, hogy egészen húsvétig, vagyis kora tavaszig bírja. Az importnak és a speciális tárolási módok elterjedésének köszönhetően ma már egész évben fogyaszthatunk almát.

A gyümölcsnek a szárán kívül minden része ehető. A csutkát ugyan sokan a szemétbe dobják, de akad, aki azt is megeszi – és jól teszi! A magház főként élelmi rostokat tartalmaz, maguk a magok pedig már csak kellemes mandulaízük okán is figyelmet érdemelnek. Utóbbiakról elterjedt, hogy mérgezőek. Nos, tény, hogy az almamagokban található némi amigdalin, amely egy ciántartalmú glikozid. Ám ahhoz, hogy halálos mérgezést kapjunk tőle, nagyjából másfél tucat almát kellene megennünk – egy ültő helyünkben! Ama bizonyos napi egy alma magjait tehát egész nyugodtan elfogyaszthatjuk; semmi bajunk sem lesz tőlük.

Az almát mindenképp héjastul érdemes enni, mivel rosttartalmának nagy része, antioxidáns-tartalmának pedig szinte egésze a héjban található. (Az, hogy a gyümölcshús nem sok antioxidánst tartalmaz, abból is látszik, hogy a feldarabolt alma húsa levegővel érintkezve gyorsan megbarnul.) Az alma rostjai közül külön kiemelendők a pektinek, amelyek bakteriális úton erjeszthetők, ezért remekül táplálják a bélflórát. A perugiai egyetem kutatói szerint a rendszeres almafogyasztás bizonyítottan csökkenti a tüdőrák kialakulásának a valószínűségét. Emellett segíthet a vastagbél-, nyelőcső-, gyomor- és emlőrák megelőzésében is.

A nyers almát ehetjük magában, de salátákba is keverhetjük. Jól harmonizál a zellerrel, a dióval és a nyers tökkel. A párolt alma kitűnő körete lehet különböző sült húsoknak – ahogy a hozzáadott cukortól mentes almakompót is. A durvára vágott dióval és diétás lekvárral megtöltött sült alma pedig a desszertet is kiválthatja!