Néhány éve szokássá vált nálunk, hogy kiszakadva a nyüzsgő fővárosi forgatagból, leutazzunk nagyszüleimhez vidékre, egy apró falucskába. Itt mindig könnyebb lelassulni, átszellemülni az óév elbúcsúztatására és befogadni az újat. Letisztult, kikristályosodott célokkal.
Nagymamám nehézkesen csoszog már a ház körül, de emlékezetét, történetmesélő, bölcs csibészkedő kedvét nem kezdte ki az idő. Aprószentek napján, december 28-án, régi szokás szerint megkapjuk a gyermek- (unoka)megörvendeztetés jegyében azt a kalendáriumot, amelyet minden esztendőben saját kezével készít nekünk. Számtalanszor felvetettük már, hogy majd mi megszerkesztjük, kinyomtatjuk számítógéppel, ne legyen vele annyi munkája, de ő váltig ragaszkodott ahhoz, hogy minden sorban saját keze kanyarintotta írásával lehessen jelen – és milyen igaza is van. Így láthatjuk például azt, évről-évre hogyan válik kézírása aprócskát mindig remegőbbé…
Szüleink már csak hallomásból tudják, de a náluk idősebbek még jól emlékeznek arra, milyen nagy becsben tartott kincs volt a régi korokban, a hosszú téli esték unalmát elűző, szellemi táplálékot nyújtó kalendárium. A falusi, paraszti származású nagy írók, tudósok, mint pl. Benedek Elek, Illyés Gyula, Lőrincze Lajos, Veres Péter gyermekkorukat felidézve emlékeztek meg a nagyapai, atyai ház, szomszédság, egyáltalában a falubéli ház mestergerendáján tartott első tudásforrásról (a Biblia és az álmoskönyv mellett), a rongyosra olvasott, sokszor fedelét vesztett kalendáriumról, „melyben százféle érdekes tücsköt-bogarat lehetett találni”.
Nagyszüleim szülőfalujában a szilveszter három napon át tart, nem (csak) szilveszter éjjelén következik be. A szokások funkcionálásának megvannak a feltételei és formái, a rájuk szánt kellő idő mellett. Rigmusok, szólások, hiedelmek, tanácsok, nagymamám emlék-rekonstrukciói alapján egybegyűjtve mutatnak utat a régi életmód megtapasztalásai, a gondolkodás, hitvilág, tudás, orvoslás, egyáltalában a népi tárgyi és szellemi kultúra sűrítőanyagaként.
A mai, 30-ai hétfőn kisöprünk minden felesleges, akár közvetve akár közvetlenül nyomasztó, hátrahagyott, terhes dolgot az életünkből; elsőként fizikai életterünkből. Ezt követi holnap dologtiltó szilveszter, amikor sütni, főzni ugyan még lehet, de javarészt a belső számvetés napja és ideje, az esti ünnepig, hiszen semmilyen formában nem szabad átvinni régi dolgokat az újévre. Ez a nap egyben a jövendőmondások, varázscselekmények napja is, amikor minden apró, pici történésnek, gesztusnak, jelenésnek megvan a maga jelentése, mindenből lehet következtetni valamire az eljövendő új esztendővel kapcsolatban.
Ajándék kalendáriumunk legelső fejezete tehát az, amely segít lezárni az óévet és elkezdeni az újat. Nagyanyám kérdései sorvezetőként segítenek végig minket lépésről lépésre a számvetésen: megtanult leckék, megtérülő döntések, legbátrabb pillanatok, legnagyobb félelmek, biztos baráti támaszok, elengedésre váró események, emberek, érzések, befejezett, félbehagyott dolgok, hálát kívánó történések, és egy jó nagy felület, hogy lezárhassuk, megbocsáthassunk írásban is. Hogy elmondhassuk, amit nem sikerült, elköszönhessünk attól, akitől esetleg nem tudtunk. Egy a fontos: ne maradjunk bennünk semmi, ami nem odavaló.
Így megnyugvással a hátunk mögött léphetünk át, tiszta lappal az új esztendőbe. Elsején minden „első” cselekvés nagy hangsúlyt kap. Fontos, hogy aminek helyet szeretnénk adni abban az évben, annak nekikezdjünk, akár gondolatban megtervezve azt. A gondolat teremtő ereje hozzásegít előhívni a gyakorlati megvalósulást. Nagymama ilyenkor színes ceruzákat és filceket is tesz az asztalra, hozzátéve, hogy a barlangrajzoló, vadászni induló sapiensek nem a delírium állapotában rekedt habókos ősök voltak, hanem nagyon is tudatos ritualitást követtek. Itt az ideje, hogy tanuljunk tőlük mi is. Az alkotás, rajzolás folyamata ugyanis kimozgatta belőlük aggodalmaikat, a belső homályosságot. Így játszották le a győzelmes vadászatot, hogy harcuk sikeres legyen. A barlang falára festették a legnagyobb vadakat, hogy hatalmat szerezzenek felettük. Kalendáriumunk így aztán számtalan rajzzal bővül, rengeteg nevetést és vígságot hívva az alkalmi pálcikarajzok felett.
Nagyanyánk meseszerű, olykor együgyűn legendás tudományossággal adja át nekünk ilyenkor három napon át az ősit. Ösztönvilágot bont csillagképekre, mélyről fakadó meggyőződéssel tanít bennünket arra, hogyan váljunk eggyé elvadult, technokrata városlakókként a természettel, hogyan ébresszük fel szunnyadó belső mozgatóerőink által az élet természetes irányába mutató összetevőit. Mert tapasztaltabban, felkészültebben, kiegyensúlyozottabban jóval boldogabban vághatunk neki a soron következő éveknek.
Elmondja azt is, újra meg újra, míg jól meg nem jegyezzük, hogy az újévi népszokások nem kizárólag babonák és mihaszna hiedelmek, nekünk is meg kell tanulnunk olvasni szimbólumrendszereikben. Az újévi rétesnyújtás például az egészség analógiája, ami azt hivatott velünk érzékeltetni, hogy az egészség milyen vékony hártya, elég, ha az összetevőket rosszul adagoljuk, nyújtás közben egy erősebb mozdulattal azonnal átszakad.
A galuskafőzések, disznóhúsevés, alma dobálása a kútba, zajongás, stb. egyben hagyományhordozás is, amit egyszer majd nekünk is tovább kell adnunk gyermekeinknek, unokáinknak. Még akkor is, ha mi már csak számítógépen készítjük majd újévi kalendáriumukat. A magyar népi szokások, szertartások összessége ugyanis évszázadok tudásának egybesűrítése, cselekvés és viselkedésrend, illemtan, zene, költészet, és megannyi gyakorlati tudás. Amit csak akkor tudunk majd jól átadni, hasznosítani, ha megtanultuk azok helyes olvasatát. Ez tart meg bennünket részben annak, akik vagyunk, ezzel éltetjük tovább felmenőink és nem hagyja elfeledni azt sem, honnan érkeztünk. A legjobb alap, kiindulópont bármely építkezéshez, új célok sikeres megvalósításához, beváltásához.
Ha Ti nem rendelkeztek vidéki bölcs nagyszülőkkel, de megvan bennetek az igény arra, hogy kellő időt szánjatok újévi vágyaitok letisztítására, és az azokat megelőző lezárásokra, máris a legjobb esélyekkel indultok annak, hogy sikeres év elé nézzetek. Kérjetek meg néhány jó barátot, mert a spirituális, közösségi élmények együtt lélegzése támogató erejű. A természettel való összeolvadáshoz töltsétek meg bögréiteket kellemes ízű, élvezeti értékkel bíró gyümölcs és/vagy gyógynövényteákkal, esetleg túrázzatok egy nagyot újév előtt a friss levegőn. Mindez keretet, biztonságérzetet ad ahhoz, hogy gyermeki türelmet, elfogadóképességet, toleranciát és tisztánlátást csalogathasson elő bárkiből. Ha pedig a vezetettség élményére van szükségetek, töltsétek le a mi kalendáriumunkhoz hasonló évrendező füzetet INNEN.
