Érdemes-e biozöldséget, biogyümölcsöt vásárolni?

Egy korábbi cikkünkben számos tippet adtunk arra nézvést, miként tudnánk növelni zöldségfogyasztásunkat. Ezzel ugyanis számos betegség kialakulásának a kockázatát csökkenthetnénk, ráadásul étrendünket is változatosabbá tehetnénk. Egyre többször merül fel ugyanakkor a kérdés: nem ártunk-e magunknak azzal, ha a modern mezőgazdasági eljárásokkal termelt zöldségeket, gyümölcsöket, gabonákat és egyéb terményeket fogyasztjuk? Nem volna-e jobb biozöldséget vásárolni? A tipikus válaszok két szélsőség közé esnek. Vannak, akik szerint a „biotermény-mánia” csupán humbug, amely kizárólag arról szól, miként lehetne az indokoltnál magasabb árat kérni ugyanazért az áruért. Míg mások amellett kardoskodnak, hogy csakis bioélelmiszerek fogyasztásával őrizhetjük meg egészségünket. Mondván: a konvencionális mezőgazdaságban megtermelt zöldségek és gyümölcsök túl sok vegyszermaradványt és túl kevés tápanyagot tartalmaznak. Vajon lehetséges ebben a kérdésben egyáltalán igazságot tenni?

• Mitől bio a bio?

Ehhez először is a bioélelmiszer fogalmát kell tisztáznunk. Magyarországon az ún. ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszereket hívjuk így. Ahhoz, hogy egy gazdaság megkapja ezt a minősítést, egy több éves tanúsítási folyamaton kell átesnie, az ellenőrzést pedig csak hivatalosan elismert, auditált minősítő szervezet végezheti. Az afféle érvelés tehát, hogy „idén nem permeteztük a meggyfát, tehát a mi meggyünk biomeggy” nem fogadható el. Az ökológiai termelés módjáról és az így előállított áruk címkézéséről több EU-s – és hozzájuk kapcsolódó hazai – jogszabály is rendelkezik. Ezek mind minket védenek attól, nehogy valamilyen átverés áldozatai legyünk.

Ugyanakkor az sem igaz, hogy a biogazdálkodás feltétlenül együtt jár a teljes vegyszermentességgel. Létezik egy „pozitív lista” a biogazdaságokban is használható rovar- és gombaölő, valamint lemosó permetezőszerekről és egyéb anyagokról. Ezért ne lepődjünk meg, ha egy gazdaboltba betérve olyan szerekkel is találkozhatunk, amelyeken a „biokertészetekben is alkalmazható” megjelölés szerepel. A gyomirtó szerek használata ugyanakkor ellenkezik az ökogazdálkodás alapelveivel, ezért a biogazdaságok inkább a „gyomszabályozás” módszereit alkalmazzák. Ami jól hangzik ugyan, de nem mindig kockázatmentes. Káros vegyületek, mérgek ugyanis nemcsak vegyszerhasználat révén keveredhetnek az élelmiszerekbe. Megesik, hogy maguk a növények – adott esetben a haszonnövénnyel keveredő gyomok – termelik ezeket az anyagokat. Néhány évvel ezelőtt a bioköles és -hajdina kapcsán merült fel ez a probléma: a nem gyomirtózott gabonatáblákban ugyanis megjelenhet a csattanó maszlag nevű gyomnövény, amelynek a magját rostálással nagyon nehéz szétválasztani a köles- és hajdinaszemektől. Márpedig a csattanó maszlag magja erős méreganyagokat tartalmaz, amelyek gyerekekre például már aránylag alacsony koncentrációban is toxikusak lehetnek. Zöldségeknél és gyümölcsöknél hasonló problémák ugyanakkor kevésbé fordulnak elő.

• Piszkos tizenkettő

Az ökológiai gazdálkodás jellegéből adódóan a termésátlagok alacsonyabbak, a fajlagos költségek pedig magasabbak, mint a konvencionális mezőgazdaságban. Javarészt ezért kerül többe a bioélelmiszer, de szerepet játszik ebben a biotermékek iránti élénk és fizetőképes nyugat-európai kereslet árfelhajtó hatása is. Mivel a hivatalos ajánlás szerint is legalább napi 40 dkg zöldséget és gyümölcsöt kellene elfogyasztanunk. Az ideális pedig ennek kb. a duplája lenne ,többségünk egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy 100%-ban bioélelmiszert vásároljon. Ez még a Magyarországnál jóval gazdagabb Amerikai Egyesült Államokban is így van. Ezért ott már 15 éve rendszeresen kiadják a legtöbb és a legkevesebb vegyszermaradványt tartalmazó zöldségek és gyümölcsök – az úgynevezett „piszkos tizenkettő” és „tiszta tizenöt” – listáját. Ez alapján azt javasolják az ottani vásárlóknak, hogy a „piszkos tizenkettő”-be sorolt élelmiszerekből kizárólag biominősítésűt vásároljanak, a „tiszta tizenöt” esetében viszont ezt nem feltétlenül tartják  szükségesnek.

Ezek a listák azonban Európában kevéssé relevánsak. Amerikában az almának például szinte bérelt helye van a „piszkos tizenkettő”-ben, ám ez elsősorban difenilamid-tartalmának tudható be, márpedig ezt a vegyszert Európában eleve tilos alkalmazni. Az idei listán új szereplőként feltűnő leveles kel pedig a potenciális rákkeltőként számon tartott klórtal-dimetilből tartalmazott különösen sokat. Ez sem tartozik az Európában engedélyezett vegyszerek közé.

Organikus termékek

• Vegyszermaradványok és eltávolításuk

Ez persze nem jelenti azt, hogy kontinensünkön a konvencionális gazdaságokban termesztett élelmiszernövények is mind vegyszermentesek volnának. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság 2017-ben publikált jelentése szerint a vizsgált élelmiszerek 47%-ában volt kimutatható valamilyen vegyszermaradvány. Igaz, az egészségügyi határértéket csak a minták 2,8%-ában haladta meg a koncentrációjuk. Legszennyezettebbnek a brokkoli bizonyult, amelynek 3,4%-ában találtak határértéket meghaladó mennyiségű kemikáliát. Itt jól kimutatható volt a bioélelmiszerek előnye: a 47%-kal ellentétben az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó mintáknak kevesebb mint 14%-ában találtak egyáltalán vegyszermaradványt. Az egészségügyi határértéket meghaladó vegyszer-koncentráció pedig ebben a körben csak 0,7% volt. A nagy kérdés az, hogy a 2,8% és a 0,7% közötti különbség kedvéért megéri-e kifizetni a bioélelmiszerek lényegesen magasabb árát.

A kérdés megválaszolásában talán segítséget nyújthat a Massachusetts-i Egyetem szintén 2017-ben napvilágot látott tanulmánya. Amely arra a megállapításra jutott, hogy ha a szokásos gyors lemosás helyett szódabikarbóna 1%-os vizes oldatában áztatjuk a gyümölcsöket 12 percen át (majd tiszta vízzel lemossuk őket, hogy a szódabikarbóna íze ne érződjék rajtuk), a vegyszermaradványok 100%-át eltávolíthatjuk a héjukról! Annyit azonban hozzátettek, hogy ez az eljárás csak a héj felszínén levő kemikáliákat távolítja el, a gyümölcshéjba mélyebben beleivódott vegyszert már nem. Valamint, hogy a kísérletet csak almákon végezték el, tehát nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy más gyümölcsök, illetve zöldségek esetében is ugyanígy működik a módszer.

Természetesen a vegyszermaradványok problematikáján túl is lehetnek olyan okok, amelyek bioélelmiszerek vásárlására ösztönöznek bennünket. Aligha lehet kétséges például, hogy az ökofarmoknak jobbak a fenntarthatósági mutatóik, kisebb az ökológiai lábnyomuk, tulajdonosaik pedig nagyobb felelősséggel viseltetnek a természet iránt. Emellett a gazdaságok méretéhez viszonyítva általában több embernek is adnak munkát, mint a modern, gépesített birtokok. Mindemellett a „biofarmerek” nyitottabbak a tradicionális zöldség- és gyümölcsfajták termesztése iránt. Márpedig ezek sokszor ízletesebbek, mint a modern fajták. Ha ezek az értékek fontosak számunkra, ismerünk is olyan termelőt, aki valóban ezek mentén gazdálkodik, és meg is engedhetjük magunknak a drágább bioélelmiszereket, akkor nyugodt szívvel válasszuk ezeket. Ha viszont anyagi helyzetünk ezt nem teszi lehetővé, jó, ha tudjuk: több mint 97% esélyünk van rá, hogy a megvásárolt élelmiszer vegyszertartalma az egészségügyi határérték alatt legyen. A maradék <3% vegyszertartalmát is alaposan lecsökkenthetjük, ha megfelelő módon mossuk meg a zöldségeket-gyümölcsöket a felhasználásuk előtt!

Árva-Tóth Zoltán írása