Gyömbér

A gyömbér Délkelet-Ázsiából származó fűszernövény. Indiában és a Szunda-szigeteken évezredek óta termesztik, a kereskedelem révén pedig már az I. században eljutott Európába is. A paprika elterjedése előtt a magyar konyha legfőbb csípős fűszere volt. Az első nyomtatott magyar szakácskönyv, a Szakáts mesterségnek könyvetskéje számos gyömbéres receptet tartalmazott. Egyebek mellett ezzel a fűszerrel készítették egykoron a töltött káposztát is.

A fűszerek többségéhez hasonlóan a gyömbér gyógynövényként is ismert. Gingeroltartalmának köszönhetően a gyulladáscsökkentő élelmiszerek közé tartozik, de segít a vércukorszint kordában tartásában, javítja az emésztést, csökkentheti a koleszterinszintet, és enyhítheti a menstruációs görcsöket is. Emellett baktérium- és vírusellenes hatóanyagokkal is rendelkezik.

Fűszerként bármilyen olyan ételben felhasználhatjuk, amellyel enyhén csípős ízhatást kívánunk elérni. Levesek, halak, húsételek mellett ízesíthetünk vele smoothie-kat és desszerteket is. A koreai konyha hagyományos, pre- és probiotikumokban egyaránt gazdag fogása, a kimcsi, szintén tartalmaz gyömbért.

Bár a hajtásai, levelei is ehetőek, a növénynek alapvetően a gyökértörzsét, idegen szóval rizómáját szoktuk fogyasztani. Frissen, szárítva és porrá őrölve is kapható. A friss gyömbért akár egy kiskanál segítségével is meghámozhatjuk, ezután pedig szeletelve, aprítva vagy reszelve tehetjük ételeinkbe-italainkba. A reszelt, aprított vagy szárított gyömbérből forrázatot készíthetünk, amelyet megfázás esetén is fogyaszthatunk. A gyömbér kipréselt levét szintén felhasználhatjuk ételeink ízesítésére. Fontos ugyanakkor a mértékletesség, ugyanis túl sok gyömbér fogyasztása esetén gyomorbántalmak léphetnek fel.

A gyömbér közvetlen rokona a kurkuma, kicsit távolabbi rokonai között pedig megtaláljuk a kardamomot és a galangált is.