Lúgosítás? Savasítás? pH?

A táplálkozási tévtanok egyik legmakacsabbika a „lúgosítás” eszméje. Modern kori változata egy Robert Oldham Young nevű – kuruzslásért jogerősen elítélt – amerikai szélhámostól ered. (A doktori címet előszeretettel használó Young a bűnperében maga vallotta be, hogy valójában semmilyen akkreditált felsőfokú végzettséggel sem rendelkezik.) Az egész őrületet Young The pH Miracle című könyve indította be, amelyet több másik követett. Már ezekben a könyvekben is rengeteg meredek, kinyilatkoztatásszerű állítással is lehetett találkozni. Young követői pedig további „érdekes” gondolatokkal gazdagították a „lúgosítás” irodalmát; olyanokkal; amelyeket maga a szerző sem írt le soha. Ezek az állítások weboldalakon, blogposztokban, termékleírásokban köszönnek vissza.

A teória lényege nagyon röviden annyi, hogy a helytelen táplálkozás miatt „testünk elsavasodik”, és ez okozza a krónikus betegségeket. Emiatt egyfajta „lúgosító étrendet” kellene követnünk, amellyel megelőzhető, sőt, gyógyítható volna szinte minden betegség. Ezzel az elgondolással több probléma is van. Egyrészt: a lúgosság, ill. savasság (kémhatás) a vizes – és egynémely nem vizes – oldatok sajátja; a testünk pedig nem oldat. Ezért maga az emberi test – mint olyan – nem is tud elsavasodni. Szervezetünkben természetesen többféle testfolyadék és -váladék is található; ezeknek pedig általában van egy optimális kémhatás-tartományuk. Ezek közül a vér vegyhatása nagyon precízen szabályozott, míg pl. a vizeleté igen tág határok között változhat. Young és követői általában a vérről állítják azt, hogy helytelen táplálkozás esetén tartósan el tud savasodni. Emellett azt is állítják, hogy a vizelet kémhatásából következtetni lehet a „szervezet” savasságára, ill. lúgosságára.

A valóságban – mint említettük – a vér vegyhatása nagyon szűk tartományban mozog; mindenkié enyhén lúgos. Valóban előfordul, hogy ebből a tartományból kimozdul a savas kémhatás irányába – de soha nem tartósan. Az ilyen állapotot acidózisnak hívják, és azonnali beavatkozást igényel. Enyhébb esetekben is – amikor a vér még mindig lúgos, csak nem annyira, mint ami normális lenne  – elég kellemetlen tünetek jelentkezhetnek. Felületes légzés, szapora pulzus, fejfájás, étvágytalanság, hányinger, hányás, és sok egyéb, nem specifikus tünet. Ha pedig a vér ténylegesen savassá válik, az kómához, ill. halálhoz vezet. Könnyen belátható tehát, hogy a vér elsavasodása nem állhat fenn hosszú ideig. Itt jegyezzük meg, hogy a vér kémhatásának az ideálisnál lúgosabb irányba való elmozdulása ugyanígy akut vészhelyzetet okoz. Ez alkalózisnak hívják. Vérünket tehát akkor sem lenne okos dolog nagy mértékben lúgosítani, ha képesek lennénk rá.

Az acidózisnak több fajtája is van, így az elsavasodásnak az okai is sokrétűek. Az I-es típusú cukorbetegekre leselkedő veszély, az ún. diabéteszes ketoacidózis, oka a ketontestek abnormális mértékű felszaporodása a vérben. Ez összefügg az inzulintermelés hiányával. Az acidózis más fajtáit okozhatják egyéb betegségek, pl. szív- vagy májelégtelenség, veseproblémák. Ironikus módon tehát – a „lúgosítók” állításával ellentétben – nem a vér elsavasodása vezet betegségekhez, hanem fordítva. Bizonyos kórállapotokban előfordulhat, hogy elsavasodik a vérünk. Még egyszer: ezek jellemzően azonnali beavatkozást igénylő, akut vészhelyzetek! A helytelen táplálkozás viszont önmagában nem vezethet acidózishoz.

A pH fogalma

Mint említettük, a kémhatás, ill. vegyhatás az oldatok, ezeken belül is leginkább a vizes oldatok sajátja. A különböző testfolyadékok és -váladékok is ilyennek minősülnek. Beszélhetünk tehát a nyál, az emésztőnedvek, a vér, a hüvelyváladék, a sperma, a vizelet, a vékony- és vastagbélnedv stb. kémhatásáról.

pH érték

A sokat emlegetett pH a különböző oldatok vegyhatását mutatja meg. Ez lehet savas, semleges vagy lúgos. A pH azonban nem csak három értéket vehet fel. Nagy különbségek vannak ugyanis a savasság és a lúgosság mértékében is. A pH-skála 0-tól 14-ig terjed; a semleges kémhatást a 7-es érték jelzi. A szobahőmérsékletű, tiszta víz pH-ja pontosan ennyi. A 7-nél alacsonyabb értékek savas, a 7-nél magasabbak lúgos kémhatást jeleznek. A skála logaritmikus, ezért egy értéknyi különbség valójában tízszeres, két lépés százszoros, három lépés ezerszeres különbséget takar. Egy 3-as pH-jú oldat tehát leegyszerűsítve „ezerszer savasabb”, mint egy 6-os. Mint említettük, a vér kémhatása enyhén lúgos, és normális esetben nagyon szűk tartományban mozog. Acidózisról 7,35 alatti, alkalózisról 7,45 feletti pH esetén beszélhetünk. A 6,9 alatti, ill. 7,7 feletti vér-pH rendszerint halálhoz vezet.

A titokzatos PRAL-értékek

Az étrend a vér pH-ját tehát közvetlenül nem nagyon befolyásolhatja. Kizárólag étrendi úton nem tudjuk elsavasítani vérünket – ahogy lúgosítani sem tudjuk, és ez jó dolog. Más testnedvekkel nem feltétlenül ez a helyzet. A vastagbél egy bizonyos szakaszán például a bélnedv savas kémhatású kell, hogy legyen. Helytelen táplálkozás esetén ez ennél lúgosabb (kevésbé savas) lehet, ami éppenséggel megnöveli a vastagbélrák kialakulásának a kockázatát. Ismét láthatjuk tehát, hogy a lúgos kémhatás nem feltétlenül, nem minden esetben jó dolog… 

Ennél is nagyobb mértékben hat az étrend a vizelet pH-jára, amely a meglehetősen savastól a viszonylag lúgosig bármilyen lehet. Ezt a XIX. század óta tudjuk. A zöldségekben és gyümölcsökben gazdag diéta lúgos, míg a gabonákban, húsokban, sajtokban gazdag étrend savas irányba tolja el a vizelet kémhatását. Ennek meghatározására a PRAL (Potential Renal Acid Load, a vesékre nehezedő potenciális savterhelés) értékei szolgálnak. A zöldségek-gyümölcsök PRAL-értékei negatívak, a gabonák, húsok és sajtok PRAL-értékei pozitívak. Ha az étrendben egyensúlyban vannak a negatív és pozitív PRAL-értékű élelmiszerek, a vizelet elméletileg semleges kémhatású lesz.

Ennek viszont a legtöbb ember számára semmi jelentősége sincs. A vizelet pH-jából ugyanis nem következtethetünk a vér vagy más testnedvek elsavasodására. Egyedül a vesekőbetegek, ill. vesekőképződésre hajlamosak számára lehet hasznos a PRAL-értékek ismerete. A húgysavkövek ugyanis savas, míg a kalcium-foszfát kövek lúgos közegben képződnek könnyebben. Az ilyesmire hajlamos személyeknél tehát lehet értelme a vizelet kémhatását a semleges érték közelében tartani. Erre a kiegyensúlyozott étrend – amelyben egyaránt szerepelnek zöldségek, gyümölcsök, húsok-halak, teljes értékű gabonák és tejtermékek – jó alapot adhat. Ám az ilyen betegeknél az is fontos, hogy szakképzett urológus, ill. nefrológus kezelje őket. Senki ne akarjon önmaga orvosa lenni!