Miért jók nekünk?

Mert mindkettő finom – vághatnánk rá rögtön a címben feltett kérdésre a lakonikus választ. Ám egyrészt ez nem feltétlenül igaz mindenkire – elvégre van, aki az egyiket szereti, míg a másikat kevésbé kedveli –, másrészt jóval többről van itt szó, mint pusztán a gyümölcsök ízéről.

Mind a meggy, mind pedig a cseresznye a csonthéjasok közé tartozik; közeli rokonságban állnak a szilvával, az őszi- és sárgabarackkal, valamint a mandulával is. Ezen a körön belül a cseresznye és a meggy azonos alnemzetségbe tartozik, több nyelvben azonos szóval is illetik őket, legfeljebb egy-egy melléknévvel (édes, ill. savanyú) különböztetik meg őket egymástól. Mi magyarok, a meggyet előbb ismertük meg, mint a cseresznyét, amit az is bizonyít, hogy meggy szavunk ősi, finnugor eredetű, míg a cseresznye szláv jövevényszó. Minden jel szerint jobban is kedveljük: meggytermelésünk nagy átlagban hétszeresen múlja felül a cseresznyéét; jelenleg az alma után a meggy a legnagyobb mennyiségben betakarított gyümölcs Magyarországon.

Egészségünk szempontjából a meggy és a cseresznye is elsődlegesen antioxidáns-tartalma miatt kedvező. Ahogy arról már más gyümölcsök és zöldségek kapcsán is írtunk, az antioxidánsok csökkentik a sejtjeinkre nehezedő oxidatív stresszt, kordában tartják a szabad gyököket, ezáltal pedig lassítják az öregedési folyamatokat, csökkentik a rák kialakulásának a kockázatát, segítenek megóvni a bőrünk egészségét, egyes fajtáik pedig még a vércukorháztartásunkra is kedvező hatást gyakorolhatnak.

• Már minálunk, babám

A meggyről mindenkinek Bodrogi Zsigmond híres, „Már minálunk, babám” kezdetű magyar nótája ugrik be elsőre (már, ha épp nem az „Egy: megérett a meggy” sorral induló mondóka). Kultúránkban régóta jelentős szerepet játszik: gyümölcsét a szerelem és az érett kapcsolat szimbólumaként egyaránt számon tartották, a meggyfaág pedig megjelent a hímes tojásokon, sőt, helyenként még a lakodalmi kalácsba is belesütötték. Ismert magyar tájfajta az újfehértói fürtös meggy, amely a tengerentúlon „Balaton” fajtanéven vált ismertté. Hazánkban általánosan elterjedt leves-, sütemény- és pálinka-alapanyag, de meggybor is készülhet belőle.

Száz gramm meggy átlagos makrotápanyag-összetétele, energia- és rosttartalma az alábbiak szerint alakul:
Kalória: 50 kcal
Fehérje: 1 gramm
Zsír: 0,3 gramm
Szénhidrát: 10,6 gramm
Rost: 1,6 gramm

Szénhidráttartalmából mintegy 8,5 grammot tesznek ki a különböző cukrok, főként a szőlő- és gyümölcscukor. Ez nem számít különösebben magasnak; a termesztett fekete áfonyában például több cukor található. Ráadásul bármennyire egyszerű szénhidrátokról van szó, felszívódásuk sem gyors: a meggy glikémiás indexe ugyanis mindössze 22, így nem emeli meg hirtelen a vércukorszintünket. Antioxidáns-tartalmát a C-vitamin és a gyümölcs fanyarságát adó csersavak mellett többféle antocianidin-vegyület adja. Ezek jó része igazoltan felszívódik a véráramba, antioxidáns-aktivitásuk pedig még 12 órával a meggy elfogyasztása után is kimutatható.

A meggynek az emberi szervezetre gyakorolt hatását sok kutató vizsgálta; erre a célra leginkább az Észak-Amerikában elterjedt Montmorency meggyet, illetve annak kipréselt levét használták. A kutatások többsége szerint a meggy(lé) rendszeres fogyasztása hatásosnak bizonyult az izomláz ellen, és általában is segítette a sporttevékenység utáni izom-regenerációt. Egyes kutatások szerint a meggylé csökkenti a vérzsír- és húgysavszintet, illetve a köszvény kialakulásának a kockázatát is. Mindezek mellett a Montmorency meggy jelentős mennyiségű melatonint is tartalmaz. Ezt a vegyületet szervezetünk akkor termeli, amikor biológiai óránk szerint ideje nyugovóra térni. Azok körében, akik a melatonintermelés zavarai miatt küzdenek alvászavarokkal, egy kis pohár meggylé lefekvés előtti elfogyasztása kis mértékben javíthatja az alvásminőséget, de csodát azért ne várjunk tőle.

A régi korok füvesemberei, népi gyógyítói a meggyszárból és -levélből készült teát elsősorban hólyaggyulladás ellen vélték hatásos szernek, emellett kúraszerűen vízhajtásra is alkalmazták.

• Érik a fekete cseresznye

Ha a meggyről egy magyar nóta, akkor a cseresznyéről leginkább az „Érik a fekete cseresznye” kezdetű népdal juthat eszünkbe, amelyet eredetileg Bartók Béla jegyzett le, majd Igó Éva tett halhatatlanná a Csinibaba című filmben. Olyan is akad, persze, aki inkább a cseresznyevirágzásra asszociál a szó hallatán. Bár a legtöbb cseresznyefajta virága fehér, egyes díszcseresznyék virágai különleges rózsaszín árnyalatokban pompáznak. Nem csoda, hogy Japánban a hanami, azaz „virágnézés”, míg Washingtonban a Cherry Blossom Festival valóságos népünnepélynek számít.

A cseresznye szénhidrát- és kalóriatartalma valamivel magasabb, mint a meggyé, de élelmi rostokból is többet tartalmaz:
Kalória: 63 kcal
Fehérje: 1,1 gramm
Zsír: 0,2 gramm
Szénhidrát: 13,9 gramm
Rost: 2,1 gramm

C-vitamin-tartalma valamivel alacsonyabb, mint savanykás rokonáé, de az egyéb antioxidánsokból hasonló mennyiségeket tartalmaz. Kutatások szerint gyulladáscsökkentő hatású – kiváltképp az ízületi gyulladás bizonyos fajtái esetén áldásos hatású a cseresznyefogyasztás –, ráadásul a köszvényrohamok kialakulásának a rizikóját is jelentős mértékben csökkenti.

Mint minden gyümölcsöt, a meggyet és a cseresznyét is a legjobb nyersen fogyasztani. A magyar konyhában ugyanakkor nagy hagyományuk van a különböző hideg gyümölcsleveseknek – ezekről a híres ínyenc és világutazó, Quentin Crewe is ódákat zengett Nemzetközi étlapkalauzában –, amelyeknek egyik legfontosabb alapanyagai közé tartozik a meggy. Mindkét gyümölcsöt felhasználhatjuk továbbá diétás desszertek és smoothie-k készítéséhez is. A köretek közül pedig leginkább a párolt lila káposztát érdemes megbolondítani egy kis cseresznyével. A szezonális gyümölcsök a Toman Diet harmadik szakaszától fogyaszthatók!

Árva-Tóth Zoltán írása