Mit érdemes tudni a gluténról?

Manapság gyakran hallani a gluténról – legtöbbször negatív szövegkörnyezetben. De tudjuk-e pontosan, miről is van szó?

A glutén – vagy más néven sikér – egy összetett fehérje, amely az árpában, rozsban és búzában (annak összes fajtájában, így az alakor-, durum-, tönke- és tönkölybúzában) is megtalálható. Két összetevője a gliadin és a glutenin. A gluténnak köszönhető a fenti gabonákból őrölt lisztek felhasználásával készített tészták ruganyossága, nyújthatósága. Ezek után nem meglepő, hogy a réteslisztet a legmagasabb sikértartalmú lisztek között találjuk, hiszen enélkül bajosan lehetne a rétestésztát a kellő vékonyságúra nyújtani – de pl. a durumlisztben is kifejezetten magas a glutén aránya. A búzasikér önálló malomipari termékként is elérhető a boltokban; az alacsonyabb fehérjetartalmú lisztekhez keverve ugyanis javítható vele a tészták ruganyossága, vízkötő képessége, állaga. Sikérből készül emellett a szejtán nevű, magas fehérjetartalmú húspótló élelmiszer is.

Mármost ha ennyi mindenre jó, akkor miért van olyan rossz híre? Az igazság az, hogy a cöliákia nevű autoimmun betegségben (régi nevén „lisztérzékenységben”) szenvedőknek valóban kerülniük kell a glutént – méghozzá teljes mértékben. Ők semmi olyan élelmiszert nem ehetnek, amelyben gluténtartalmú összetevők találhatók – sőt, azoktól a termékektől is óvakodniuk kell, amelyek nyomokban glutént tartalmazhatnak, vagy akár csak gluténtartalmú alapanyagokat feldolgozó üzemben készültek. Árpa, búza és rozs helyett olyan gluténmentes gabonákat és álgabonákat fogyaszthatnak, mint pl. a rizs, a kukorica, a tőtippan (teff), a rizsparéj (quinoa), a disznóparéj (amaránt), a köles vagy a hajdina – de ezeket is csak akkor, ha feldolgozásuk során sem „szennyeződtek” gluténnal.

Aki nem cöliákiás, annak általában véve nem szükséges kerülnie a glutént. Létezik ugyan egy nem cöliákiás búzaérzékenység (NCWS) nevű betegség, ám mindeddig nem igazolódott, hogy ennek tüneteit is a glutén okozná.