Őszi start és sulikezdés

A gyerek(ek) évadzáró ünnepségén – mint oly sokszor már – vasakarattal határoztuk el, hogy a vakáció alkalmával most az egyszer igenis sikerül a kitalált / kért / kikunyerált / óvatlan pillanatban beígért – egyénileg vágyott – valamennyi élményt és programot belesűríteni az idei nyárba. Aztán valahogy mégiscsak a fele valósult meg és sokkal gyorsabban rohant el az a pár hét, mintsem azt vártuk. Máris nyakunkon az évnyitó.

A precíz előretervezők már hetekkel ezelőtt haza érkeztek. Felvásárolták az iskolai akciós üzletek garmadáját. A ceruzák kifaragva pihennek a tolltartókban, a friss radírok illatoznak, a füzetek bekötve és felmatricázva, a tornazsákokban pedig már használatra készen állnak az új méretű szettek. 

A hedonisták még mindig a pocakjukat süttetik a magyar-, vagy bármelyik tenger nyaldosó hullámai mellett. E két típus közötti harmadikak pedig épp a napokban érkeztek haza, és két bőrönd kirámolása meg egy rakat szennyes között most kapnak észbe, hogy a gyereknek olvasónaplót kellett volna írnia szünet alatt a feladott kötelező olvasmányból, persze ahhoz előbb el is kellett volna olvasnia azt a könyvet.

A csöndesen előkúszó stressz, csigavonal formájában kezd tekeredni úgy szülő, mint a gyerek gyomrában. Átvevődnek a nyűgösségek és a feszültségállapotok. Vége a kései fennlevéseknek, délelőttig való alvásoknak. A lazaságot kemény napi logisztika, szabályrendszerek és kötelességek váltják fel. Indulhat az immunerősítés gőzerővel. Több lesz a feszültség, a türelmetlenség, újraélednek a családi konfliktusok fő katalizátorai. 

Ebben a kora őszi stresszhelyzetben a család védő-megtartó ereje, valamennyi családtag számára kiemelkedően fontos. Újra kell strukturálódni, alkalmazkodni, működő rendszert építeni. Ez pedig csak közös, egyenrangú, értőn segítő, szerető közreműködéssel megy.

Ezt az összerendeződést nem szabad elsinkófálni. Félvállról venni. Gyerkőceink legbiztosabb bázisát ez a háttér jelenti. Nem csak a magasabb igénybevételű bölcsődei, óvodai, iskolai létben, hanem mindenkoron. 

• A család, a kötetlenség, spontaneitás, élvezet értéke mellett kötelességteljesítésre, önfegyelemre és engedelmességre is nevel, mintákat ad.
• Mivel napjainkban az információáramlás főként a digitalizált csatornák, az internet miatt rendkívül felgyorsult és kitágult, a család szerepe, hogy szűrővé váljon egy gyerek életében. Támpontot adjon, az információk rendezéséhez, minősítéséhez.
• A család egyben folyamatos szituációs gyakorlóterep is. Megtanítja, hogyan kezelendőek a másoktól érkező reakciók a különféle viselkedési sémákat illetően. Az építő kritika – mely mindig a család saját értékrendjéhez viszonyítva minősít – azonban csak akkor alkalmazható helyesen, építhető be megfelelően, ha a megnyilvánulások mögött adott az érzelmi biztonság. Így lesznek azok érdemiek, reálisak.
• Az őszinte, következetes szülő hiteles is egyben. Az egységes családi életfilozófia mindig biztos iránymutató egy gyerek életében. Hiszen énerőt fokozó szerepe van, amely könnyebben segíti át bármely krízis-, és döntéshelyzeten.
• Mivel a gyerekek fokozottan figyelnek a családból jövő valamennyi minősítő megnyilvánulásra, hiszen azok mélyebben érintik őket, mint bármelyik kívülről érkező visszajelzés – kiemelten szükségük van arra az érzésre, hogy jól ismerik őket és érdeklődéssel viseltetnek dolgaik iránt.

Egyetlen más szociális struktúra sem alkalmas a tradicionális család legfontosabb funkciójának, gyermekeink gondozásának és komplex, szeretetalapú nevelésének a betöltésére. Kiváló kiegészítője ugyan lehet, de az alapokat kizárólag csak mi adhatjuk át. Figyeljünk hát oda, hogyan tesszük mindezt.