TE hogyan lassítasz a mindennapokban?!

Rohanó világban élünk, olyanban, ahol minden felgyorsult körülöttünk – akár Madonna egyik klipjében a Ray of light-ban. Gyorséttermekbe járunk vagy gyors recepteket keresünk az interneten, a gyereknek gyors angoltanfolyamot. Gyorsjogsit teszünk le, mobilt már csak gyorstöltővel veszünk, gyorstárcsázunk gyorsgombokkal és gyorshívóval, gyorsépítésű házunkban. Gyorsan szeretnénk lefogyni, hogy a gyors randinkon minél karcsúbbak lehessünk. Kialvatlanok vagyunk, de több alvás helyett inkább több kávét vagy energiaitalt fogyasztunk. Ha megbetegszünk, elmegyünk az orvoshoz, de csak azért, hogy írjon fel nekünk valamilyen pirulát, ami gyorsan elfedi a tüneteinket, hogy aztán folytassuk ugyanazt a rohanó életformát, amely megbetegített bennünket.

Mi lehet ennek az oka?

Az urbanizáción és technikai fejlődésen túl pszichológiai szempontból egyrészt elanyagiasodott világunkban a mai napig erősen hat ránk a Benjamin Franklin által hangoztatott tézis, mely szerint „az idő pénz”. Ezért hát mit teszünk? Még inkább gyorsítunk.

Másodsorban az időre úgy tekintünk, mint olyasvalamire, amit vagy használunk, kihasználunk vagy örökre elveszítünk.

A gyorsulás kedvez a kapcsolati és önismereti struccpolitikának is. Azon túlmenően, hogy a nyüzsgés, elfoglaltság, impulzusok, a pörgető adrenalinbomba – amelytől függővé lehet válni –, sokkal nagyobb teret ad arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk az életünket érintő nagyobb és mélyebb kérdéseinket.

Az sem könnyíti meg dolgunkat, hogy a „lassúság” mint kifejezés köznapi szóhasználatunkban degradáló sztereotípiákhoz kapcsolódik. Ugyanis akire azt mondjuk: lassú, voltaképpen valamilyen hátrányos tulajdonsággal ruházzuk fel. Ha lassítasz, lemaradsz, átgázolnak rajtad, pedig a lényeg – mint oly sok mindenben – a megfelelő arányokon múlik. Ha a megfelelő pillanatoknál lassítunk, minden jobban sikerül.

Biológiailag az evolúció nyomán agyunk azt a működést alakította ki, hogy döntési helyzetben jelenfókuszáltak legyünk. Agyunk azokat a dolgokat részesíti előnyben, amelyek rövid távon elégítenek ki bennünket. Ezért esik nehezünkre preventíven gondolkodni például egészségügyi szempontból. Mert az a fontos, hogy most legyen jó, az adott pillanatban. Sok diéta ezen csúszik el. Inkább a fánk, mint a kitartás.

Társadalmilag szülőként is ezt az életformát adjuk át ma már. A 2000 után született gyerekek ezért elképesztő fordulatszámon élnek. Kim John Payne, világhírű pszichológus-pedagógus kutatásai alapján közel 90 órányi meseanyagot kellene megnézünk régi gyerekfilmekből ahhoz, hogy a maiak képáradat-dömpingjét utol tudjuk érni. Ehhez vegyük alapul, hogy egy 12 éves gyereknek közel 4 másodperc szükséges ahhoz, hogy értelmezzen egy képet. Ezzel szemben a másodpercek töredéke alatt villódzó képrengetegekkel teletűzdelt rajzfilmek java még a mai gyerekek számára is követhetetlen.

Mi vajon a megoldás?

Az emberekben ösztönösen támad fel az igény a lassításra. Egyre több Lassíts! mozgalom születik. Slow Food (Lassú étel), melynek célja, hogy több örömünk legyen az ételben, egészségesebben étkezzünk. Elfogadható léptékben termeljünk. A mozgalmak hatására robbanásszerű fejlődésnek indultak a biogazdálkodások, termelői piacok. A Slow Food mozgalmakból nőtt ki a Slow Cities (Lassú városok), ahol a cél a városi lét tempójának emberléptékűre való lassítása, a közvetlen környezet és a helyi értékek jobb megismerése. A  városlakók ezáltal magukénak érezik a városukat, és jobban vigyáznak rá.

Slow life

Mivel az emberek egyre inkább arra jönnek rá, hogy ha kevesebbet dolgoznak, az életminőségük cserében javul, ugyanakkor a termelékenységük növekszik, nagyobb és nagyobb teret hódítanak a Slow Work (Lassú munka) mozgalmak is.

Különösen az északi országok (Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország) mutatták meg, hogy lehetséges szuperül működő gazdaság anélkül is, hogy halálra dolgoznák magukat a polgáraik. Ezt a mintát egyre több vállalat és cég is felismeri, illetve követi, alkalmazottaiknak rövidebb munkaidőt, vagy több lehetőséget biztosítva a kikapcsolódásra.

Említhetnénk még a Slow Design (Lassú Dizájn) alapelveit is, ahol minden a csökkentsd, használd újra, hasznosítsd újra, javítsd meg irányvonalaira épül. Vagy a Slow Parentinget (Lassú gyermeknevelést), amely arról szól, hogyan vagy képes szülőként kiegyensúlyozott életet fenntartani.

Miért hasznos a lassítás?

Bármelyik mozgalommal is szimpatizálunk, egy bizonyos, valamennyi célja az, hogy a hétköznapokban sokkal boldogabbnak, produktívabbnak és egészségesebbnek érezzük magunkat. Életünket megéljük, ne csak átrohanjunk rajta, mint valamilyen beprogramozott robotpilóta. Kapcsolataink másokkal, önmagunkkal elmélyültebbek, gazdagabbak és sziklaszilárdak lehessenek.

Ha még nem tetted, meg, lassíts Te is, hogy az itt felsoroltak lehessenek mindennapjaid sikerének fokmérői.