Te sem látod a fától az erdőt?

Arra vonatkozóan, hogy csak azt látjuk, amit látni szeretnénk vagy amit mondanak nekünk, Christopher Chabris és Daniel Simons kognitív pszichológusok, „Gorillák közöttünk: hosszantartó figyelmetlenségből adódó vakság a dinamikus eseményekre” című munkája ékes bizonyíték. A mű olyan figyelemfelkeltően érvel és bizonyít amellett, agyunk nem úgy működik, mint ahogy mi azt elképzeljük, hogy a szerzők 2004-ben pszichológiai Ig Nobel-díjat érdemeltek ki vele.

Egy nagyszerű és roppant humoros viselkedéskutató, diákjai körében megismételte Chabris és Simons szemléletes kísérletét egy picit átalakítva. A feladat csupán annyi volt, hogy miközben a diákok iPadekkel videófelvételt rögzítettek az osztályteremben, vadul számolniuk kellett a piros REC-gomb villanásait. Dan Ariely belecsempészett kísérletébe még annyi huncutságot, hogy azt mondta diákjainak – mintegy növelve a koncentrálás tétjét – hogy aki jól teljesít a piros villogó gomb számlálásánál, annak szerelmi élete, nemcsak hogy jobb, de élettartama hosszabb is. A kísérlet végén Ariely összegzett: mindnyájan remekül számoltak, de ki látott engem, hogy méhecske jelmezben vágtázom ide-oda? Újranézve a felvételeket kiderült, a professzor valóban méhecskének öltözve nyargalászik a teremben. A diákok arckifejezése megérne néhány misét, mikor szembesültek azzal, miről maradtak le.

Mi a tanulság? Az, hogy vannak helyzetek, amikor túl erős a fókusz. Vagy belemerevedtünk bizonyos szituációkba, élethelyzetekbe, teendőkbe a túlzott fókusz miatt és nem látjuk a fától az erdőt. Vagy túl nagy a tét, és túl erős, görcsös a koncentráció. Érvényes ez döntésekre, kreativitásra, ötletelésre, problémamegoldásra, kitűzött célok elérésre. A görcsös fókusz miatt kimaradunk egy sor olyan információ begyűjtéséből, ami segíthetne minket az utunkon.

Ilyenkor tanácsos egy objektív, kívülálló segítségét igénybe venni. Egy szakértő külső szem sokat segíthet. Gondolj bele abba, hogy rendre kudarcba fullad a diétád. Megint becsúszik egy csalónap, de újrakezded, mert semmiképp nem akarod feladni, ennek ellenére a kudarcélmény ismét visszaköszön. Görcsösen küzdesz, a várt eredmény mégis elmarad. Egy diéta elengedhetetlen kelléke az életmód tanácsadód, aki ott van neked két hetente kontrolljaidon, hogy kívülállóként monitorozza mindazt, ami veled történt és épp történik.

Problémamegoldásban az nyer, aki használni képes az érzelmi információkat is, lévén, hogy a problémáknak erős érzelmi vetületük van. Ehhez sok minden kell, például felismerni és kezelni az érzelmeket.

Minden problémának létezik ideális és lehetséges leghatékonyabb megoldása. A kettő gyakorta nem ugyanaz. Az ideális például az volna, ha a nassolásba fulladt diétát önerőből tudnám rendezni úgy, hogy a következő alkalommal már megingás nélkül végig tudjam csinálni. A lehetséges leghatékonyabb pedig lehet a személyi tanácsadómtól kért és elfogadott segítő tanács is.

Néha csak arra van szükség, hogy valaki kicsit kibillentsen a komfort zónánkból, amit valamely oknál fogva egyáltalán nem, vagy hosszabb időre nem merünk elhagyni.

A tanácsadói segítség azon túlmenően, hogy kiváló komfort zóna tágításban, feltárhat általunk észre nem vett hiányosságokat, információs réseket tölthet fel, hidat építhet oda, ahol arra pont szükségünk van. Mindezeken túlmenve pedig korrekt feedbacket (visszacsatolást) adhat, melynek kettős szabályával nekünk szükséges élnünk:

1., kapj feedbacket

2., használd a feedbacket

A visszacsatolások határmezsgyéjén azonban könnyű elcsúszni azon, hogy az emberek a kedves szavakat szeretik. Nem pedig a kedves szavakba csomagolt éles kritikát. Hiszen különbség van kritika és nem ítélkező feedback között még akkor is, ha mind a kettőt a jó szándék szülte. A kommunikációs ökoszisztémát azonban csak kölcsönös igyekezettel lehet jól kiépíteni. Ami a Toman Dietnél mindenképpen cél és érdek.