A tikkelés fajtái és okai – Toman Diet

A tikkelés, akár szemrángás, akár más formában jelenik meg, zavaró és kellemetlen, fájdalommal nem jár általában, sőt, magától el is múlhat, de előfordulhat, hogy hetekig, vagy hónapokig megmarad a jelenség.

A TIC (vagy tikk) hirtelen jelentkező, akarattól független, céltalan és gyorsan ismétlődő mozgás, rángás vagy hangadás. Kifejezett pszichológiai vagy idegrendszeri okokra vezethető vissza. De lehet jele súlyosabb betegségnek is.

A tikkelés fajtái

Kevesen tudják, hogy a tikknek számtalan formája van. Ezek rendszerezve a következőek:

• Egyszeri motoros tic: pislogás, szemrángás, hunyorgás, arcrángások, hirtelen jelentkező akaratlan mozgások melyek leggyakrabban a szemet, száj körüli izmokat, ritkábban a nyakat, vállat és kar izmait érinti.
• Egyszerű vokális tic: apró köhécselés, torokköszörülés, orrszívogatás, sziszegés, pisszegés.
• Komplex vokális tic: mondatok ismételgetése, mely nem tartozik a beszéd témájához, kiáltások, hallott szavak visszhangszerű ismételgetése, illetlen szavak ok nélküli hajtogatása.

A tikkelés nem azonos a kényszeres, rögeszmés cselekedetekkel. Míg előbbi jelentés nélküli gesztus, addig utóbbi valamely nyugtalanító helyzetre adott válasz: például a kényszeres kézmosás vagy kézfertőtlenítés a piszkosság gondolata elleni védekezés.

Tikkelés fajtái

Hogyan jelentkezik a tikkelés?

Az akaratlan viselkedési forma napjában többször jelenik meg, sorozatosan. Stresszhelyzetben, szorongáskor fokozottabban. Előfordul az is, hogy a tikkek, eltűnnek hetekre, akár hónapokra is, másoknál pedig állandó problémát okoznak.

Vizsgálatok és kutatások során megfigyelték, hogy a tic, főként a társas kapcsolatokban és a kommunikációban szerepet játszó izomzatot és izomcsoportokat érint.

Leggyakrabban fiú gyerekeknél fordul elő, zömmel 6-7 éves korban (kamaszkorra általában megszűnik), amikor először kell iskolai közösségbe beilleszkedniük, és az elvárások megnőnek feléjük. Ilyenkor a legfontosabb valamely formában, beszélgetéssel, mesével, sok szerető öleléssel, simogatással oldani a fennálló feszültséget, szorongást, aggódást, megfelelési kényszert vagy túlhajszoltságot. Ez egyébként bármely életkorra vonatkoztatható megoldási gyógymód.

A tikkelés kezelése

Abban az esetben, ha ez az irányvonal kevésnek minősül, a következő megoldásokkal élhetünk:

• pszichológus felkeresése, hiszen többnyire lelki eredetű gondok okozzák a tikket
• alkati kezelések: akupunktúra, kineziológia, fülreflexológia, homeopátia
• a stressz kezelésének elsajátítása új viselkedésmintákkal: pszichoterápia, relaxáció, meditáció
• szabad energiaáramlású mozgásformák választása: jóga, csi-kung, taj-csi

Kiváltó okok lehetnek még:

• költözés
• kistestvér születése
• iskolába kerülés
• haláleset
• iskola váltás
• konfliktus a családban
• teljesítménykényszer
• sok televízió, mobiltelefon vagy monitor nézés

A túl gyakori és zavaró ticet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Utalhatnak ugyanis komolyabb betegségekre, mint 

• Epilepszia: a kisgyermekkori epilepsziák néhány fajtája arcgrimaszolással, szemrángással jár
• Touerette-szindróma: súlyos idegrendszeri megbetegedés
• Jelezhet gyógyszer mellékhatást
• A szemrángás mögött ritkán állhat agydaganat is.

Tikkelés okai

Epilepszia

Az epilepszia egy olyan működési zavar az agyban, melynek során bizonyos agysejtek gátlásuk alól felszabadulnak, így elektromos túlműködés alakul ki. Ennek okán elektromos kisülések és kisülési hullámok alakulnak ki, amelyeknek következménye lehet tudatzavar, eszmélet vesztés, zavartság, izomgörcs is. Epilepsziás rohamot kiválthat például valamilyen agyi károsodás, vagy magas lázzal járó állapot, fertőzés is.

Az epilepsziának több fajtáját is ismerhetjük. A gyermekkorban kialakuló epilepszia genetikailag kódolt, bizonyos agyterületek megváltozása okozza. Ezeket az úgynevezett epilepsziás gócokat EEG-vizsgálattal tudják kimutatni a szakértők.

A később, idősebb korban fellépő epilepsziát általában valamilyen sérülés okozza az agy struktúrájában. A kiváltó ok így lehet például egy komolyabb fejsérülés vagy a már említett agyi infarktus is, ez a poststroke epilepszia. Egy agydaganat vagy agyi áttét is fel tudja borítani az agy összehangolt működéséhez szükséges sejtkapcsolatokat úgy, hogy az epilepsziás rosszullétet okozzon.

Epilepsziás rohamot többféle inger is kiválthat, például alváshiány, alkohol fogyasztása, bizonyos gyógyszerek bevétele, de fotóstimuláció is.

Az epilepsziát neurológus szakorvos diagnosztizálja. A vizsgálat során részletes leírást kér a rohamról, akár külső megfigyelők, szemtanúk megkérdezésével is. Megvizsgálva a reflexeket, az izomtónust és izomerőt, érzőképességet, járást és tartást, egyensúlyt és koordinációt. Ezeken felül kérdésekkel méri fel a beteg ítélőképességét és memóriáját. Kérhet továbbá vérvizsgálatot is, mivel például a cukorbetegség is okozhat epilepsziás rohamot. Szükség lehet továbbá EEG-vizsgálatra és CT-vizsgálatra, illetve MRI-vizsgálatra is.

Az epilepsziás betegeket ma első sorban gyógyszerrel kezelik, melyeket antiepileptikumoknak neveznek. Ezt a betegnek minden nap szednie kell, már az egyszeri kihagyás is rohamhoz vezethet. Ha a korábban említett epilepsziás gócot elérhető helyen mutatja ki az EEG vizsgálat, akkor azt műtéti úton is el lehet távolítani. Erre elsősorban gyermekkori epilepsziáknál van lehetőség.

Magánál az epilepsziás rohamnál a legfontosabb, hogy a beteg ne sérüljön meg – ne üsse be a fejét vagy a végtagjait, ne essen le valahonnan, ne harapja le a nyelvét. Fontos tudni, hogy normál esetben egy epilepsziás rosszullét maximum egy percig tart. Ha ennél hosszabb, vagy ismétlődő, újra és újra kezdődő, mindenképpen hívjunk mentőt!

Tourette-szindróma

A Tourette-szindróma olyan idegrendszeri betegség, melynek során tikknek nevezett mozdulatok, hangadások ismétlődnek akaratlanul. A Tourette-szindróma kiváltó oka egyelőre ismeretlen. A Tourette-szindróma legtöbbször 21 éves kor előtt jelenik meg, előfordulása sokkal gyakoribb a fiúk körében. Gyakran 10-12 éves korban a legkellemetlenebb, ezután általában enyhülni szoktak a tünetei.

A betegség tünetei nagyon sokfélék lehetnek. Két nagy csoportra lehet őket osztani: kényszermozgásokra, azaz motorikus tikkekre és hangadásokra, azaz vokális tikkekre. A tikkek lehetnek enyhék és nagyon súlyosak, illetve egyszerűek vagy összetettek is. A Tourette-szindrómában szenvedő beteg a tikket vagy tikkeket szabálytalan időközönként és változó intenzitással ismétli. A tünetek stresszes időszakokban erősödhetnek, gyakoribbak lehetnek.

A Tourette-szindrómás beteg életében a tikkek nem mindig jelentenek problémát, de ha zavarják a mindennapi életet, akkor gyógyszeres kezelésre van szükség. Kifejezetten a Tourette-szindróma kezelésére egyelőre még nem fejlesztettek ki gyógyszert, ezért úgynevezett antipszichotikus gyógyszert kaphatnak az ebben a betegségben szenvedők.