Répák, répafélék

Ha a répa szót halljuk, szinte mindig a sárgarépa jut eszünkbe először, pedig ez a növény rendszertanilag még csak nem is tartozik a répák nemzetségébe. A fehérrépa szó pedig nem is egy, hanem legalább két különböző zöldséget jelöl. Tegyünk hát rendet a rendet a répafélék között!

A répák nemzetségének legismertebb képviselői a következők:

• Cékla: Ezt a változatosan elkészíthető gyökérzöldséget maguktól kevesen sorolnák a répák közé – pedig nagyon is közéjük tartozik. Színe lehet bordó, piros, sárga, de akár fehér, vagy épp „cirmos” is. Készíthetünk belőle – a közismert savanyúságon túl – pürét, levest, főzeléket, salátát, de felhasználhatjuk rizottókhoz, vagy akár meg is süthetjük, alufóliába csomagolva. Levele is ízletes. Itt olvashattok róla részletesebben.
• Cukorrépa: Leginkább a cukorgyártás alapanyagaként ismert, bár zöldségként is fogyasztható – már ha sikerül rábukkanni valamelyik piacon, amire kevés az esély.
• Takarmányrépa: Ahogy a neve is mutatja, ezt a répát jellemzően állatok takarmányozására használják. Emberi fogyasztása inkább csak ínséges időkben volt jellemző.
• Mángold: E a növényről gondolnánk legkevésbé, hogy a répafélék közé tartozik, hiszen nem is gyökér-, hanem levélzöldségként fogyasztjuk. A mángoldról szintén írtunk már részletesebben itt, a Toman Magazinban.

Az alábbiak rendszertanilag teljesen más nemzetségekbe tartoznak, mégis répaként hivatkozunk rájuk:

• Sárgarépa: Legtöbb változata a nevéhez hűen narancs-, vagy citromsárga, de létezik piros, fehér és lila karotta is. Sok béta-karotint tartalmaz, a lila változatok pedig antociánokban is gazdagok. Felhasználhatjuk sütve, főzve, párolva, vagy akár nyersen is.
• Petrezselyemgyökér: Ezt a zöldséget sokfelé hívják fehérrépának, mások egyszerűen csak gyökérnek nevezik. Közép-Európában igen elterjedt, másfelé nem igazán. Főként leveszöldségként ismert, de sütve is kitűnő. Levelét zöldfűszerként használjuk.
• Pasztinák vagy paszternák: Akad, aki ezt hívja fehérrépának. Angolszász országokban jóval ismertebb, mint a gyökérpetrezselyem. Íze és illata is édeskésebb annál, ugyanakkor viszonylag sok keményítőt is tartalmaz. Sütve és pürésítve is nagyszerű eledel. Zöldje nem ehető.
• Tarlórépa vagy kerekrépa: Ez a lilásfehér színű zöldség hazánkban csak egyes vidékeken ismert, ott pedig leginkább savanyúságként fogyasztják. Frissen is ehető; retekre emlékeztető íze van. Sütés során inkább a keserű ízjegyek jönnek elő belőle.
• Karórépa: A tarlórépa és a vadkáposzta keresztezéséből származó gyökérzöldség. A németek „svéd répának” nevezik, mifelénk kevéssé ismert.