A hétköznapok sűrűjében

Hatalmas reményekkel és tervekkel vágtam bele a következő szakaszba, hogy végre szeptember, és a négy lurkóból három suliban/oviban, én meg majd sportolhatok végre nagyokat. Háááát, nem is tudom miért gondoltam, hogy nekem pikk-pakk ennyi szabadidőm lesz. Kb. az első héten rájöttem, hogy ez a mókuskerék kezdete, ami most majd június közepéig tart, és én ÉDESANYA nem, hogy edzésre nem jutottam el, de még a legkisebbikem is teljes átalakuláson ment keresztül. Az addigi szokását és napirendjét törölve örülhettem, hogyha a napi 3×20 perces villámalvásai alatt a háztartást így-úgy rendbe rakhattam. Sport gyanánt persze ez sem elhanyagolandó, de nekem azért ennél idillibb elképzeléseim voltak. Így bevallom őszintén, túlélés volt ez a szakasz, az étrendet ugyan tartottam, de a megengedett bormennyiséget extrán kevésnek találtam!

A napi csúcspontot továbbra is a délutáni snack-ek adták (pont akkor amikor a legnagyobb szükség van rá), amikor beindul a verkli és a kicsi család begyűjtése, különórákra szállítása, majd hazaérkezést követően a kis csapat ellátása. Mostanra lett 1-2 olyan fix étel, amit ha nincs időm bevetek, de néha már meguntam ezeket, így a honlapról kipróbáltam néhány új receptet, és ennek nem csak én örültem nagyon, de a lurkók is! A legnagyobb sikert eddig a cukkinis tócsni aratta.

A nehézségek ellenére ezalatt a három hét alatt is szépen mentek le a kilók, így összesen már több, mint 8 kilótól szabadultam meg. Azt hiszem, azt mondanom sem kell, hogy ezt a változást már mindenki észreveszi rajtam, ami rengeteg erőt ad a folytatáshoz…